Téma: Én és a testem

Ha a Nőiséget szeretnénk különböző aspektusok szerint megvizsgálni, a külsőnk, a testünk, a megjelenésünk a wilberi integrál elmélet szerint az egyéni külső, vagyis a jobb felső negyedbe tartozó téma: Az a NŐ! / Micsoda NŐ!

Az a szomorú tapasztalatom, hogy egyre gyakrabban beszélnek a nőkről úgy, mintha csakis egy bizonyos testalkat, adott súly és hozzá egy adott étvágy lehetne az elfogadható. Ehhez gyakran hozzájárul a jelen társadalom és kultúra azon domináns elvárása, amely az illető nőt az alapján ítél meg, hogy az adott méret, magasság, testtartás, alak és mellméreti ideálhoz hasonlít-e vagy sem. Amikor a nők a kultúra elvárásai miatt olyan sémákba kényszerülnek, amelyekben a szépség és a viselkedés egyedülálló ideálját kell követniük, akkor lebéklyózzák testüket, pszichéjüket és többé már nem lesznek szabadok. 

Az integrál nő belül érti, hogy teste saját életének lenyomata, múltjának hírvivője. A test a bőrén, mélyebb izomkötegekben és a húsán át jegyzi meg mindazt, ami a nő körül és a nő lelkében zajlott és zajlik jelenleg is. 

Testünk egy sokféle módon kommunikáló lény!

Szívünk olykor heves dobogásán, bőrünk színén, hőmérsékletén át beszél hozzánk. A saját életünk emlékezete árad belőle. Ha leértékeljük a testünket, akkor arra kényszerülünk, hogy a minket megillető energia és forma nélkül éljünk. Ezzel megtagadjuk önmagunktól a kiáradás, és a természetesség jogát. 

Te is azt gondolod magadról, hogy csúnya és elfogadhatatlan vagy, csak mert szépséged nem a legfrissebb trend szerint való? Ne tedd! Ez mélyen sérti a nő ősi természetéhez tartozó életörömét; a kitartás képességét, a női érzékenységet, és az életerőt. A szomorú valóság sajnos az, hogy egy nő örökölt fizikai tulajdonságainak becsmérlése, vagy bírálása nemzedékeken át tartó szorongást idézhet elő. Ilyen a kultúránk! Ezek a kirekesztő kritikák számos fontos és értékes kincstől fosztják meg a nőket életük során. Például nem érezhet büszkeséget amiatt a test miatt, amit őseitől kapott. Ha arra tanítják, hogy nézze le a testi örökségét, akkor elszakad attól a testi azonosságtól, amely családja többi tagjához fűzi.

Ha a tulajdon testének gyűlöletére tanítják, hogyan szerethetné akár anyja hasonló felépítésű testét, vagy nagyanyjáét, vagy akár lányainak testét? Hogyan szeretheti akár más férfiak testét, akik azt szintén őseiktől örökölték?

Egy ilyen durva bántás elpusztítja egy nő családja iránt érzett jogos büszkeségét és megfosztja testének attól a természetességétől, amit addig magasságára, termetére és alakjára való tekintet nélkül érzett. Korunk durva ítéletei a test elfogadhatóságáról természetellenes és rejtőzködő nőket hoz létre. Ha egy nő nem tudja elfogadni saját testét, akkor magabiztosságát veszíti el. Így állandó kétségek gyötrik majd azzal kapcsolatban, hogy jó-e vagy sem és önértékelését arra alapozza, hogy milyen a külseje és nem arra, hogy ki ő valójában. 

Gondolom egyetértetek azzal, hogy nincs min csodálkozni! Kultúránkban a természetes női test lefaragása, átfaragása követelménnyé vált. Nézd meg, hogy hasonló problémával állunk szemben a környezet lefaragásával és a kultúra divatos részekre való széthasításával kapcsolatban is. Mi nők nem vagyunk képesek egyetlen nap alatt megállítani a társadalom, a kultúra felhasogatását, de megszüntethetjük ezt a tulajdon testünk esetében. Nézzük meg! A különböző archaikus kultúrák sosem támogatták a test, a kultúra, magát a Föld megkínzását.

És most hol tartunk?

Sajnos egy nő nem ébresztheti tudatára a társadalom összességét azzal, hogy mindig csak rászól: „változz meg”. Önmagával szembeni tulajdon magatartását azonban megváltoztathatja, és ezáltal megszüntetheti a testét leértékelő belső konfliktusait is. Ezt úgy teheti meg, hogy visszaveszi saját testét azáltal, hogy nem mond le a természetes testének öröméről és nem kergeti azt az illúziót, hogy a boldogság elérésében csakis bizonyos testalkatúak és életkorúak részesülhetnek. Nem várakozik, nem tartja magát vissza a változástól attól, hogy visszavegye tulajdon életét.

Változni akar és fog!

Whatsapp