Pszichológiai tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetemen, a klinikai szakképzést pedig a Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Kar, Klinikai Pszichológia Tanszéken szereztem, a módszerspecifikus képzéseimet pedig az Integratív Pszichoterápiás Egyesületnél (IPE), a Magyar Pszichodráma Egyesületnél (MPE) és a Magyar Családterápiás Egyesületnél (MCSE) végeztem el.
Kiképző terapeutám Dr. Daubner Béla, az IPE elnöke. Hatalmas szerencsének tartom, hogy mint pszichoterápeutától, mint dramatistától és embertől immáron közel 10 éve tanulhatok. Az Ő tanítása által értettem meg a tudat fontosságát, aminek eredményeképpen azóta is folyamatosan használom a különböző tudatállapotokkal való munkát. Segítségével ismerkedtem meg a csoportterápiák nagy- és kiscsoportos formáival is.
A klinikai szakképzés mellett, ő segített nekem elmélyülni a kognitív viselkedésterápia lehetőségeiben is. A klinikai szakképzés alatt kerültem kapcsolatba az onkopszichológia nehéz és olykor emberpróbáló feladataival. Valamint itt kezdtem elmélyíteni az egzisztenciális pszichoterápia alapvetéseit, mely azóta is folyamatosan áthatja gondolkodásomat. Klinikusként egymagam indítottam be a Szent Margit Kórházban az onkopszichológiai ellátást, mely a szupportív terápia mellett tartalmazta a hipnoterápiás és a kiscsoportos technikákat is. További lehetőségként kaptam meg a kórház egészségügyi dolgozóinak (orvosok, nővérek szakápolók) mentálhigiénés ellátását. Ez volt az a pillanat, ahol elmélyült és még azóta is tart a csoportozás, a pszichodráma technika iránti rendíthetetlen vonzalmam.
Dr. Daubner Béla mellett közös munkánk során megtapasztaltam, hogy felnőni és hiteles (szak)emberré válni egy igen hosszú folyamat. Tanításai folyamatosan bennem élnek. Segített felkelteni önmagamban az igényt, hogy kételkedjek, hogy mindig a felszín mögé nézzek, hogy közeledjek a saját igazságom felé, és hogy ne higgyek el mindent, ami megszólít engem. Ami a legfontosabb, hogy tapasztalati úton ismerjem meg saját énemet azt, aki vagyok, és akivé válni szeretnék.
Szakmai fejlődésem mellett nagyon fontosnak tartom a személyes önismereti munkát is. Hiszen, amikor a pszichoterapeuta szakértelmét és tapasztalatait latba vetve gyógyít, akkor tudása kiegészül az önismeretéből származó tudással is. Így fog tudni segíteni a páciensének abban, hogy hozzáférjen a saját öngyógyító erejéhez. Hiszen a gyógyulást nem a szakember hozza el. Hitem és tapasztalatom szerint a „jó” terapeuta mindig hisz a másikban élő, fejlődni képes erőben, ami végső soron egy „kegyelem” ajándék.
A Magyar Orvosi Kamara, az Integratív Pszichoterápiás Egyesület, a Magyar Pszichodráma Egyület tagja vagyok.
