Skip to main content

Blog

Szakmai szemmel

Vannak újra és újra felmerülő témák, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan, egyfajta tabuk: sokan küzdünk velük, sokszor egyedül. Igen, én sem vagyok kivétel, a pszichológus is ember, az önismereti utamról, találkozásaimról ezekkel a témákkal személyes naplómban írok. Ott a saját tapasztalataimat osztom meg, itt viszont magukról a témákról szeretnék írni, szakmai szemmel, hogy elindulhasson egy beszélgetés, egy közös gondolkodás, hogy a tabuk ne legyenek többé tabuk, és azok, akik egyedül küzdenek ezekkel a problémákkal, ráébredhessenek, hogy közel nincsenek egyedül, és a megoldhatatlannak látszó problémákra is lehet megoldás.


| Szakmai szemmel

A mélyalvásról – kicsit másképpen

Téma: Én és az alvásom

Engem mindig is nagyon vonzott a tudatállapotokkal való munka a terápiás feladataimban. Számomra - többek között - ezért is bír olyan nagy jelentőséggel a wilberi integrál elmélet, amely a tudatnak nagy jelentőséget szentel. Azt tanítja, hogy az emberi fejlődésnek/növekedésnek két, egymástól eltérő típusa létezik. Az egyik a felnövés folyamata, mely során az ember egyre érettebbé válik minden képessége és intelligenciája terén. A másik a felébredés, mely jelenség mind a négy vagy öt jelentősebb természetes tudatállapotra összpontosít. Szintén leírja a tudatfejlődés szempontjából az öt főbb tudatállapotot: a finom/álmodási, a kauzális/mélyalvási, az álomtalan alvás állapota, az üres tanútudatosság és a tiszta, kettőség nélküli, ismertebb nevén; „egység” állapot. Mi most az álomtalan mély alvás állapotával fogunk foglalkozni.

A mélyalvás minden embernél hasonlóan ugyanazt a 4-8 agyi hullámciklust működteti. Ritkán tapasztaljuk meg ezeket az állapotokat teljes tudatosságunkkal. Minket, nyugati embereket erre soha sem tanítottak. Azok viszont, akik eljutottak a magasabb tudatállapotok szintjeire, azt tapasztalták, hogy ezek a tudatállapotok rendkívül nagy titkokat rejtenek az egyén számára.

Picit feszegessük ennek a titoknak a felszínét!

Az emberlétünk a durva, fizikai létben veszi kezdetét, amit éberségnek vagy tudatosságnak nevezünk. Így az éberségünk ezzel a racionális, éber állapottal azonosul. Éberségünk tárgya minden anyagi dolog vagy folyamat, amit az érzékszerveink által megtapasztalunk. Ezt már te is tapasztalod több tíz éve: a hétköznapi ébrenléti tudatosságod által.

De mi történik a tudattal, amikor alszunk?

Az ember egy hirtelen ütéstől vagy véletlen eleséstől elájulhat, és öntudatlan állapotba kerülhet. Tudtad, hogy pszichológiailag ez ugyanaz az állapot, mint amilyenbe az ember mélyalváskor kerül? Az elme nemcsak az éber és az álomállapotokban fejezi ki magát, hanem egy harmadik állapotban is, amikor az alvás a legerősebb és a tudat teljesen eltűnik.

Vizsgáljuk meg ezt az állapotot egy kicsit közelebbről!

Általában azt tudjuk, hogy az elménk alvás alatt mély tompultságban van, az izmaink teljes elernyedése az öt érzék teljes elcsendesedése által - ez jellemzi a mély alvást. Ez az állapot nem jelent mást, mint azt, hogy a napi aktivitásunknak megálljt parancsol. Teszi ezt azért, hogy a szervezetünk ismét regenerálódjon, és visszanyerje az elveszett energiáját, szépségét, vagyis, hogy kipihenjük a testi, és mentális igénybevételt.

A mélyalvás különleges tapasztalatszerzési lehetőség

Lehet, hogy különösnek fog tűnni számodra, de az elmének erre a nagyfokú ürességére fantasztikus tapasztalatszerzési lehetőségként is gondolhatunk. Egyáltalán nem biztos, hogy valóban üres, vákuumszerű állapotról van szó...

Te is azt gondolod, hogy az alvás alatt elveszítjük a tudatunkat? Ha ez így van, akkor a felébredés után mégis miért emlékszünk arra a tényre, hogy aludtunk? Semmire sem lehetne emlékezni, ha előzőleg nem ismertük volna meg. Ezért valaminek bennünk tudnia kellett, hogy aludtunk. Ezt is hívhatjuk tudatnak, ha más formában is.

Hogyan tudnánk egyáltalán emlékezni arra, hogy aludtunk, ha az alvás alatt nem lenne valamilyen tudatosság bennünk?

Paul Brunton így fogalmaz: „Ha azt mondjuk, hogy alvás idején semminek nem voltam tudatában, akkor valaminek - paradox módon - ezt a negatív tudatosságot kellett birtokolnia bennünk, vagy különben az alvást soha sem tudnánk összekötni az ébrenléttel, vagyis soha nem vehetnénk arról tudomást, hogy aludtunk!”

Ha az alvás minden fajta tudatosságnak teljes hiányát jelentené, hogyan emlékezhetnénk rá vissza, milyen pihentető és frissítő hatású volt és hogyan beszélhetnénk róla egyáltalán? Kell lennie valamiféle tudatnak, ami később erről a jó, pihentető hatásról tájékoztat bennünket. És hogyan tudnám minden reggel újra összeszedni az elmúlt nap eseményeit és összekapcsolni őket a ma eseményeivel, ha az elme valahogyan nem lenne jelen az alvás idején? Azt feltételezhetjük, hogy az alvó állapot nem semmisít meg mindent az elménkben, hiszen a személyiség érzése, folytonossága, a gondolatok teljes hálózata, a vágyak és a jellegzetességek, amelyek a személyiséget alkotják; minden reggel felfrissülve visszatérnek az alvás utáni kábultság, öntudat visszatérésével.

De akkor mi lehet az, ami az alvás alatt tulajdonképpen megszűnik működni?

Ennek megválaszolásával folytatjuk legközelebb.

 

Pin It

Segíthetek?

A terápiás lehetőségekkel kapcsolatos további információkért vagy bejelentkezéshez hívjon vagy írjon

Segíthetek?

A terápiás lehetőségekkel kapcsolatos további információkért vagy bejelentkezéshez hívjon vagy írjon